Hobo, vagyis Földes László a magyar rock élő legendája. Nagyon régóta
ismerem őt, még abból az időből, amikor a Hobo Blues Band története
tulajdonképpen elkezdődött.
1978 körül indítottam el a Csepeli Papírgyár Ifjúsági Klubjában, a PIK-
ben a P. Mobil klubot. A klub házigazdái Schuster Lóránt, Deák Bill Gyula
és Hobo voltak. Nagyszerű időszak hisz a közönség közelről
találkozhatott a rockzenészekkel, beszélgethetett velük, és az egésznek
volt egy olyan családias klubhangulata, amit ma már nehéz lenne
visszahozni.
Egy idő után Lóri azt javasolta, hogy vigyünk a PIK-be egy állandó
zenekart is, amely kisebb klubkoncerteket adhatna és Bill és Hobo, meg
a meghívott vendégek énekelhetnének, klubkoncertet adhatnának.. Ő
az Ikarus együttest ajánlotta, amelyet a Szakács testvérek alapítottak a
hetvenes években.
És ebből a felállásból, ott, a PIK-ben indult el a Hobo Blues Band
története.
Azért tartom fontosnak ezt leírni, mert az évek során többször
találkoztam azzal a változattal, hogy a Hobo Blues Band az FMH-ban
alakult. Én azonban másképpen emlékszem rá, hiszen ott voltam az
eseményeknél. A kezdetek a PIK-hez kötődtek.
A Hobo Blues Bandnek később azt is megengedtem, hogy a PIK-ben
próbáljon azokban az időpontokban, amikor a P. Mobil nem használta a
helyet. Ez azonban egy idő után kevésnek bizonyult számukra, hiszen
egy induló zenekarnak rengeteg próbára volt szüksége.
Nagy Ákos, aki akkoriban a Rideg Sándor Művelődési Ház népművelője
volt, végül azzal csábította át őket, hogy ott rendszeresen próbálhatnak.
Ákossal jó barátságban voltunk, ezért ebből közöttünk soha nem lett

harag vagy valamiféle konkurenciaharc. Egyszerűen természetes része
volt annak a pezsgő budapesti rockéletnek, amelyben akkor
mindannyian éltünk és dolgoztunk.
Ami pedig ezután következett, az már a magyar rocktörténet része. A
Hobo Blues Bandből legenda lett – Hobo pedig mindmáig a magyar
blues és rock egyik megkerülhetetlen alakja.